Csitár parasztságának gazdálkodását,  állatállományának számát és összetételét a 17. század végétől kísérjük nyomon. A fellelhető források szerint, ez időtől kezdve egyre gyakrabban
összeírták a faluban lakó, adózásra kötelezett családfőket. Az adókivetés céljából készült felmérések nemcsak a családfő nevét, hanem a használatában lévő(í telek nagyságát, az udvarában tartott állatállomány számát is feltüntették. Természetesen nem csak földdel és állatállománnyal rendelkező jobbágyok kerültek be a dicális összeírásokba, hanem a földnélküli zsellérek is, hiszen az utóbbiak is ingyenmunkára (robot) voltak kötelezve.
Az adózók névsorába nem vették fel a nemeseket, a nemesi telken élő jobbágyokat és zselléreket.
A község parasztsága történetéből először a 18. század első felében készült összeírásokkal ismerkedjünk meg, amelyek a jobbágyok számát, a használatukban lévő szántóföld és rét
területét tüntetik fel.

16. sz. táblázat
A jobbágyföldek nagysága a 18. század elején
 

Év

Jobbágyok száma

Szántóföld köböl

Rét kaszás

1715

9

54

13 1/2

1720

9

63

36

1728

13

260

52

 

A névszerinti összeírásokban 1715-ben 6 köblös szántóföldje volt minden jobbágynak, 1720-ban 7, míg 1728-ban 20-ra módosult ez a szám. Ebből arra következtethetünk, hogy
minden jobbágy azonos teleknagysággal bírt. A rét területe, a három felmérés idején, 1 1/2, 4-4 kaszás volt háztartásonként.
Ha a jobbágyok mindegyike azonos nagyságú szántófölddel rendelkezett, akkor a megtermelt gabona mennyisége sem térhet el jelentősen egymástól. Az 1716. évi összeírás - amely a 18. század első felének egyetlen olyan felmérése, mely a megtermelt gabona mennyiségét is közli -, ezt a feltételezhető azonosságot nem bizonyítja. Először tekintsük át a jobbágyok gabonatermését bemutató kimutatásunkat.

17. sz. táblázat
A jobbágyok gabonatermése 1716-ban

 

Búza

Árpa

Zab

Lencse

kila

324

50

54

4

 

A 324 kila búza 9 jobbágy földjén termett. Ha a jobbágyok mindegyike azonos nagyságú területet vetett volna be búzával, akkor minden családra 36 kila búzatermés jutott volna. Ezzel
szemben ötnek 48, egynek 36, egynek  24, kettőnek pedig 12 kila búzája termett. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a 18. század első felében de még jóval később is, a szántóföldet kétnyomósban művelték, vagyis esztendőnként csak a felét vetették be, a másik fele ugaron maradt. Esetünkben ez 1715-ben 3, 1720-ban 3 1 /2, 1728-ban I 0 köblös (egy köböl = kb. 600 négyszögöl) megművelhető szántőföldet jelentett jobbágy gazdaságonként. A kilenc jobbágy közül öten árpát, öten lencsét, nyolcan pedig zabot is termeltek. Ilyen mennyiségű gabonát az
összeírásban feltüntetett nagyságú földön nem lehetett megtermelni, különösen ha figyelembe vesszük, hogy egy elvetett szem búza csak négyet termett ebben az időben. Feltételezésünk nem alaptalan, ha azt állítjuk, hogy a jobbágyok többségének jelentős területű irtványfölddel is kellett
rendelkeznie, ahol ez a viszonylag nagymennyiségű gabona megteremhetett.
A falu adózóinak száma nemcsak a kilenc jobbágyból tevődött össze. Fentebb már jeleztük, hogy 1687-ben 16, 1699- ben 18, míg 1716-ban 19 adózásra kötelezett családfőt írtak
össze. Ez utóbbi évben 10 fő nem tartorolt a jobbágyok közé. A nem jobbágyok sorában élők közül néhányan tehenet, sertést is tartottak.
A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy 1716-ban mennyi volt a falu állatállománya.

18. sz. táblázat
Az adózók állatállománya 1710-ben
 


Darab

Hány család tulajdonában

Ökör

14

7

Fejőstehén

10

10

Meddő tehén

3

3

3 éves növendék

7

6

1 éves növendék

9

9

Sertés

26

16

Süldő

24

9

               
Ökröt csak a jobbágyok tartottak. Két jobbágy igaerővel nem rendelkezett. A nehéz, négy lóval vagy ökörrel vontatható ekével senki sem tudta megszántani földjét, mert nem volt annyi igaereje. Az elegendő igaerő megszerzését több csitári gazda a későbbi évtizedben sem tudta magának biztosítani. Forgách Zsigmond. a falu földesura, hat Isitári jobbágynak adott
"járomba való tinót" 1762-ben.
Mint táblázatunkból kitűnik a jobbágyok száma 1720- 1728 között 4 fővel gyarapodott. Ez azonban nem újabb betelepítések eredménye, hanem a régebben faluban lakó családok jutottak
jobbágytelekhez. Közéjük tartozott a Kormány, a Sipos család. Új telepesnek Tóth Miklós számított, kinek neve az 1720. évi összeírásban tűnik fel először. Voltak olyan jobbágyok akik több év tizeden keresztül a jobbágyok közé tartoztak (Gál Mátyás), de 1728-ban már a zsellérek között találjuk. Két jobbágy (Rab, Pálinkás) 1728 előtt költözött el a faluból. A kevés föld miatt kevés jobbágy szökött az ország délibb, jobb megélhetést biztosító megyéibe. A szökött jobbágyokról 1720-ban készült kimutatásban csupán Herczeg Mátyás neve szerepel Csitárból, aki féléve költözött a Szolnok megyei Fényszaru (Jászfényszaru) településre.
A falu földbirtokosai a telkeiken élő jobbágyok röghözkötését úgy igyekeztek biztosítani, hogy egy részüknek több szántóföldet, rétet adtak. Míg 1728-ban a jobbágyok mindegyike féltelken gazdálkodott, addig 1738-ra többen egésztelkes gazdák lettek. A Forgách család csitári birtokán ekkor 21 adóköteles családfő élt, ebből 16 jobbágy, 5 pedig zsellér minőségben lakott a faluban.  A 16 jobbágy közül heten egész, kilencen féltelkes gazdaságot műveltek.s3 Az új jobbágyok többsége a faluban lakó családok közül került ki. Legtöbben a Szenográdi és a Csikány családokból jutottak új telekhez. Ebben az időben jelent meg Csitárban az első Csábi családfő, akinek 1738-ban már féltelkes jobbágygazdasága volt.

Úrbéri viszonyok

Mária Terézia úrbéri rendelete 1767-ben jelent meg. Célja a jobbágyság úrbéri viszonyainak megállapítása, a jobbágyok szolgáltatásainak szabályozása, a beltelek, a szántóföld, a rét
területének egységes rögzítése stb. Az országosan egységes kérdőivel - "Úrbéri Kilenc Pont" - a települések jegyzői töltötték ki. A csitári jegyző a kilenc pont kérdéseire az alábbi válaszokat
adta, melyeket szó szerint közlünk

Csitári Helységnek urbarialis 9 Punctumokra való felelete.

1. Vagyon é valamely Urbáriomok ha van mi néműk és micsoda időtül fogva hozattattak bé?

Urbáriomok nincsen

2. A hol pedig semmi urbáriomok e koráig nem voltak Contractus szerint-é a vagy bé vett usus és szokás szerint a Jobbágyi Robotok tétettek, é.s oll_yatén robotáknak pediglen
ideje miótátul fogva készülődött és vétetett bé?

Nem de nem a mostani Contractusok előtt más Urbáriomok voltak, és azok micsodásak voltak, és mikor Kezdődtek mostani robotáfásoknak módgyai'? Munkáink végett Contractusunk nincsen, hanem valamikor parancsolt az uraság dolgoztunk a mit Kellett ezen munkánk pedig régi
szokás szerint.

3. A hol semmi urbáriomok és Contractusok nincsenek a szokott, és ususban vett Jobbágyi mibül állók? ezen felül mikor és mi móddal az ollyatén szokásban vett robotok kezdőttek?

Adó fejében minden Házhelyfül szoktunk fizetni egy forintot, attunk egy icze vajat, Két Tyúkot, egy Ludat és 12 Tojást ezt pediglen ha az Uraság kivánnya kész pénzzel kintelenek vagyunk váltani Mélt. Gróff Forgách Miklós része, ezeken fölül minden hazhelytül adott két zsákot,
vagy pediglen azok helyett tiz garast. Robotozásunk pedig ebbül álló úgy mint szántaisból, aratásból, Kaszállásbul, gyüjtésbül, szekerezésbül, Széna s Búza, fa hordásból, nevezetessen pedig Bossányi Úr részén valók egy házhelytül négy aratót attunk. Gróff részeken valók két
aratót attak. Bossányi részén felül sajtot. minden esztendőben az uraság szokott vetni egy garason fontyát akár van szükségek, akár nincs.

4. Minden helységnek minémű, és micsoda  haszony vételei, úgy ellenben micsoda kárára szolgálló állapoti vannak határjokban?

Földünk Közép szerű Lossoncz várossa tőlünk három jó mérföldnyire vagyon Helységünktül, Szécsény pedig, és Balassa Gyarmat egyre, meny helyen a kinek el adó jószága vagyon el adhattya, néha az ár víz réttyeinket meg szokta rontani.

5. Hány és micsoda szántó földeket és réteket bír egy házhelyes Jobbágy, hány posonyi Kila alá vagyon egy hold föld, és a réteken maga ideiben lehet é sarjú kaszálni.

Sarjút annak ideiben ha terem lehet Kaszálni, Földünk és rétünk iránt rubricaba tett vallásunkra provocallyuk magunkat.

6. Egy egész Jobbágy által hány napi robotra, mennyi számú vonó marhával tétetett az uraságnak eddiglen, és a menetelek az vissza jövetelekkel robotaikhoz számláltatott az jobbágyoknak vagy' sem?

Mint hogy az robotánk végett semmi rendtartás nem volt hány napot egy Házhelyes Gazda dolgozhatott számban nem adhattyuk, jövetelünk pedig, és menetelünk munkásokba nem számláltatott.

7. A Kileneczed eddiglen micsoda időtül fogvást mikbül adatott, és azon Kilenczednek ki adása ezen Tlgyebéli más Dorniniumokban szokásban van é és miket adott még a Jobbágyság nzás adóféjekben eszten-dőnként maga földesuréinak és főképen az adók, és ajándékok Készpénzben, vagy naturálékban mibül állott?

A Désmát ekkoráig attunk minden féle Termésbül, maga természetiben. Bossányi rész pediglen Szemül is váltotta a Désmát, Karácsonyi ajándek feiben. A Bossányi résin garast, a Gróff része is annyit.

8. Hány Puszta házhely vagyon, minden helységben, meny időtül fogvást,  és mi okbul pusztultak el, és kik által birattatik?

Puszta házhely nincsen.

9. A Jobbágyok szabadosok e, vagy örökösök?

Minnyájan örökös Jobbágyok vagyunk.

Ezen hit alatt tett vallásunkat kezünk kereszt vonásaival, és Falu Pecséttyével erősíttyük. Csitár, 1770. május 31.

Az 1770. évi úrbérrendezéskor részletes kimutatást készítettek a falu földesurairól, a birtokaikon élő jobbágyokról. Az összeírásban feltüntették a jobbágyok és a zsellérek nevét, a használatukhan lévő telek nagyságát, a hozzátartozó szántó, rét területet, a robotnapok számát,
egyéb szolgáltatások mennyiségét. Alábbi táblázatban a földbirtokosok, a birtokukon élő jobbágyok neveit, a használatukban lévő szántó, rét nagyságát közöljük.

19. sz. táblazat
Csitár község úrbéri összeírása 1771-ben



Házhelyhez tartozó földek


Jobbágytelek nagyság

Beltelek (Pozsonyi mérő)

Szántóföld (Hold)

Rét (embervágó)

Forgách Miklós





CsábiJános

1

2

22

6

Szenográdi Mátyás

1/2

1

11

3

Kormány Imre

1/2

1

11

3

Zsubor István

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Zsubor György

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Sipos István

1/2

1

11

3

Tóth Andárs

1

2

22

6

Szenográdi János

1/2

1

11

3

Szenográdi Mihály

1/2

1

1 1

3

Szenográdi Márton

1

2

22

6

Forgách János





Szenogádi Antal

1/2

1

11

3

Szenográdi György

1/2

1

11

3

Tóth István

1/2

1

11

3

Csábi Mihály

1/2

1

11

3

Csikány Mihály

1/2

1

11

3

Sutyor István

1/2

1

11

3

Tóth Mátyás

1/2

1

11

3

Csikány István

1/2

1

11

3

Zsubor András

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Zsubor István

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Komjáthy János

1/2

1

11

3

Bernát György

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Bernát József

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Csikány Pál

1/2

1

11

3

Bossányi Ignác





SzokácsJános

1

2

22

6

Bozány András

1

2

22

6

Tóth András

1/2

1

11

3

Tóth János

1/2

1

11

3

Herczeg Mihály

1/2

1

11

3

Pénzes Mihály

1

2

22

6

Herczeg József

1/2

1

11

3

Gál Pál

1/2

1

11

3

Gál István

1/2

1

11

3

Vozák György

1/2

1

11

3

Vozák András

1/2

1

11

3

Nagy János

1/2

1

11

3

Nagy Pál

1/2

1

11

3

Kállai György

1/2

1

11

3

Kállai József

1/2

1

11

3

Pénzes Márton

1/2

1

11

3

Pénzes István

1/2

1

11

3

Pénzes Antal

1/2

1

11

3

János Antal

1/2

1

11

3

Sebők István

1/2

1

11

3

Sebők András

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

SebőkGyörgy

1/4

1/2

5 1/2

1 1/2

Összesen

24

48

528

144

 

A tabella végén összeírt zsellérekről nem tudjuk, hogy melyik földbirtokos telkén éltek. Zsellérek voltak: Király István, Herczeg Márton, Tóth József, Csomány Mátyás, Gyalog Istv;íl,Jakab Antal.

Az úrbérrendezéskor (1771) 24 egész telek volt a jobbágyok használatában, melyen 46 adózó családfő élt. A 24 házhelyen a Forgách és a Bossányi család osztozott fele-fele arányban. A faluban ekkor 6 egész, 32 fél, és 8 negyedtelkes gazdaságot írtak össze. A második osztályba sorolt határában egy egész házhelyhez 22 hold szántóföldet (egy holdban 2 pozsonyi mérőt számlálván) és évente kétszer kaszálható 6 kaszás.. rét tartozott. A 24 egész telekhez 528 hold szántóföldet mértek ki, mely 46 jobbágycsalád között oszlott meg. A kétnyomásos gazdálkodásánál ez azt jelentette, hogy évente az egész falu csupán 264 holdat művelhetett meg, a másik felét ugaron hagyta. A házhely után járó 144 kaszás réten termett széna az állatok takarmányozásához  nem volt elegendő. A telkes gazdák kénytelenek voltak az uradalom maradványföldjéből (remanentialis) bérelni, hogy családjuk megélhetését biztosítani tudják. Az így igénybe vett földterület nagyságát nem ismerjük, de a Bossányi (ekkor már Szentivónyi) uradalom 1787-ben névszerinti kimutatást készíttetett a maradványföldek használata után járó "marhás robotról". Az igaerővel végzett többlet robotmunka nagyságát két példával szemléltetjük. Gál Pál egésztelkes gazda a házhelye után 52 nap ingyenmunkát végzett az uradalomnak. A maradványföldért további 65 napot volt köteles fogatával dolgozni a földbirtokos földjén. Az összes robotnapok száma 117-re növekedett. Herczeg Mihály féltelkes
gazda, a 26 napon kívül, még 32 1/2 napot, összesen 58 1/2 napot fordított ingyenmunkára.
Az úrbárium az adózók szolgáltatását is  rögzítette. Az egész házhelyes gazda igaerővel 52, gyalogmunkával 104 nap ingyen végzett robottal tartozott földesurának. A fél, negyedtelkes jobbágy arányosan csökkentett robotmunkát végzett. Az egésztelkes jobbágy 6 font fonást, egy icce vajat, 2 kappant, 2 csirkét, 12 darab tojást adott évente a földesúrnak. A zsellérek 18 nap robot teljesítésére voltak kötelezve.
Az úrbéri rendeletre készült összeírásban még csak 6 zsellér nevével találkozhatunk 1771-ben. Nyolc évvel később 1778-ban Forgách József birtokán már 14, F'orgách Miklós birtokán pedig 8 zsellért írtak össze. A Bossányi birtokrészen 9 házas zsellér lakott. A zsellérek számának gyors növekedését nem az újonnan betelepülő családok idézték elő, hanem a falu törzsökös családainak elszegényedése. A zsellérek többsége a már régebben a faluban lakó Bernáth, Csikány, Szenográdi, Bozány, Csábi, Czigura családokból kerültek ki. Példaként megemlítjük, hogy a Szenográdiak közül ekkor nyolc családfő tartozott a zsellérek közé.
A jobbágyok számában csak a Forgách János birtokrészét öröklő Forgách Józsefnél történt változás. Míg 1771-ben 14, addig 1778-ban már 19 jobbágy lakott a hat egész házhelyen. Ez
természetesen a jobbágytelkek felaprózódásával járt együtt. 1778-ban a korábbi tízből csak öt maradt féltelkes, a negyedtelkesek száma négyről 14-re emelkedett.
A falu két földbirtokosa a jobbágycsaládokból kiszorult, zsellérsorsra jutott családokon szántóföld és rét juttatásával igyekezett segíteni. A volt Bossányi birtok tulajdonosa Szentivónyi Ferenc minden vetőre egy-egy kila alá való szántóföldet adott zselléreinek. A Forgách uradalom tiszttartója Beke József, 1807-ben, a jobbágyok földjeiből osztott szántóföldet és rétet a zselléreknek. Forgách Józsefhez küldött panaszos levelük szerint a tiszttartó a Horka dűlőben káposztás és kenderföldet, a Trasnya nevezetű táblát őszi vetés alá, a Veresoldalra járó táblát szintén őszi vetés alá, a Mocsárfák nevezetű táblát rétnek és kenderföldnek, a Simonka nevezetű táblát rétnek juttatta a zsellérek részére. A legjobb minőségű Meggyes nevű és a Hatos tábla is a zsellérek kezére került.
Csitár társadalmában, a lakosság összetételében nem történt jelentős változás a 19. század első felében. Az 1787. évi felméréshez képest a jobbágyok száma hattal csökkent, a zselléreké viszont kilenccel nőtt. Az 1828. évi összeírásban 40 jobbágy, 40 zsellér, 3 házatlan zsellér, 4 szolga nevével találkozhatunk. A negyven jobbágynak ebben az évben 672 pozsonyi mérő bevetett szántóföldje, 144 kaszás rétje és 32,75 pozsonyi mérő (131 kapás) szőlője volt. A jobbágyok közül nyolcan egész, harminc ketten féltelken gazdálkodtak A gazdák 504 pozsonyi mérő zabot, 432 pozsonyi mérő rozst és 72 pozsonyi mérő búzát termeltek.
A falu állatállományát alábbi táblázatunkból ismerhetjük meg.

20. sz. táblázat
A falu állatállománya 1828-ban

Ökör

Fejőstehén

Juh

Sertés

darab

54

19

119

66

35

 

Az igaerő többségét a ló képezte. A családok közül 39-en tartottak lovat: kettes fogata 7, hármas 23, négyes 9 családnak volt. Ökröt 21-en tartottak, ezekből csupán háromnak volt négyes fogata. A fejőstehenek száma 19 család között oszlott meg, vagyis mindenki egy tehenet tartott. A juhtartás nem volt jelentős a faluban, csupán 15 család tartott _juhot. Sertése 19 családnak volt.
Az összeírás megjegyzi, hogy a szántóföldek felerészben hegyen, felerészben domboldalakon található, a földeket az esők lemossák, a réteket a patak gyakran elönti iszaposítja. A talaja
tapadós agyag, kavicsos. A földek egyik: felét 3, a másik felét 5 évenként trágyázzák.
A Szentivónyi család az addig a Csitári gazdáknak bérbeadott maradványföldeket az 1830 -as években majorságához csatolhatta, mert a falu vezetői egyre gyakrabban fordultak a
megyéhez az élelmezésükhöz szükséges gabona kiadásáért. 1840-ben Csábi János bíró, Szenogrády József törvénybíró és Antal János esküdt kézjegyével ellátott levélben azt írták a
megye alispánjának, hogy "...alul írt alázatos szegény főhajtó szolgái panaszunkat az eránt ki  terjesztvén, hogy Kenyérnek való gabonábul felettébb szűkölködünk, olly annyira, hogy az éhség miatt sokan nem is dolgozhatunk. leborulva esedezünk tehát Tettes All Ispány Úr Kegyes színe előtt, ezen mostani ínségünkben Kegyes vigasztalását nyugtani, és az alább kitett rend szerint, az Tettes 'nemes Vármegye Szétsényi Magtárából élelmünkre való Gabonát rendelni Kegyessen Méltóztatna..." Az irat végén a "szűkölködők" névsorában 15 nevet olvashatunk,
akik összesen 72 kila gabonát kértek a megyétől. A kérelmezők között féltelkes jobbágyok (Komjáthy Albert, Sebők András, Pénzes András) is voltak.
A Csitári határ (Gárdonnyal együtt) művelési ágankénti megoszlásáról 1851-ből van adatunk. A beltelek 22 (magyar hold), a másodosztályú szántóföld 1242, a rét 542 holdat tett ki.
A szőlő területe (200 € egy kapás) 144 kapás volt. Az állatállomány az alábbi volt: szarvasmarha 224, ló 174, sertés 108, juh 1362 darab.

Jobbágyfelszabadítás és tagosítás

Az 1848-ban történt jobbágyfelszabadítás a jobbágyság intézményét megszüntette. A gazdák által használt termőföldek - megváltás után - saját tulajdonukba kerültek: el lehetett adni, örökölhető lett a föld. Az 1850-es évek végén megtörtént a falu tagosítása, ennek eredményét birtokíven rögzítették. Az alább közölt táblázat a tagosítást követő birtokösszeírás adatait mutatja be.

21. sz. táblázat
A volt úrbéresek birtokállománya az 1862-es összeírás szerint
 


               

A táblázat adatai szerint, ha a gazdák neve után feltüntetett teleknagyságot összeadjuk 21 egész telket kapunk. Fentebb már szóltunk arról, hogy a falu jobbágyai 1771-1828 között 24 egész
házhely után járó szántóföldön és réten gazdálkodtak. Egy 1838-ban készült megyei felmérés szerint, a Isitári telkek száma később sem emelkedett. Az 1860-as években történt tagosításkor hárommal csökkent a házhelyek száma, amely 66 hold szántóföld és 18 kaszás rét megszűnését jelenti. A források sajnos nem árulják el, hogy a három egész telek miért szűnt meg.
A 21 egész házhely 1862-ben 53 gazda tulajdonában volt. A birtokaprózódás jelei már ekkor kimutathatók. Mint az alábbi táblázatunkból kiolvasható, jelentősen megnőtt a negyedtelkes
gazdák száma.

22. sz. táblázat
A Csitári gazdák teleknagysága 1862-ben

1 1/2

1

3/4

1/2

1/4

telekkel rendelkező családfők száma

1

1

1

21

29

 

Az egykor többnyire féltelkes gazdasággal bíró jobbágyok a tagosításkor többségükben negyedtelkes gazdasággal rendelkeztek. Valószínűnek tartjuk, hogy a családon belüli birtokaprózódás, közvetlenül a jobbágy-felszabadítás után vette kezdetét. Elenyésző volt azoknak a száma akik vásárlás útján gyarapították földjüket a tagosítási birtokív felfektetése előtt.
A tagosítási birtokívek adatainak összesítéséből tudjuk, hogy a falu beltelke 22 kataszteri hold 1580 négyszögölt tett ki. A szántóföld területe 295 kat. hold 695 négyszögöl, a rét 81 kat. hold 915 négyszögöl volt. A 117 kat. hold 1291 négyszögöl szőlőn nemcsak a telkes gazdák, hanem az összeírt 53 zsellérek közül is többen osztoztak. A nagyobb szőlőültetvény létesítésére
a jobbágyfelszabadítás után került sor. A zsellérek között is volt olyan, aki több mint egy holdról szüretelt szőlőt évente.
A gazdák és zsellérek legelőit külön mérték ki a tagosításkor. A zsellérek a Polyik aljában (6 hold 504?-öl), Varsánytó völgyében (34 hold 1496 ?-öl) kapták legelőrészüket. A telkes gazdák legelői az alábbi dűlőkben voltak.

23. sz. táblázat
A gazdák legelőjének nagysága 1862-ben

Dűlő neve

Kat. hold

öl

Szárazrét

3

154

Kétárok köze

3

1050

Polyik anya

22

806

Polyik oldal

10

50

Szakasz, Varsánytó, Jakabvölgy

76

800

Karnó oldal

37

1545

 

       
Az apró parcellákban található szántóföldeket és réteket - más településekhez hasonlóan - Csitárban is összevonták. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a szántóföldnek és
rétnek használt terület minden dűlőjében kaptak földet a telkes gazdák. Ha egy dűlő talajának minősége nem volt azonos, akkor a gazda több helyen kapott földet ugyan abban a dűlőben. A
tagosítás után ugyanezt a földterületet jóval kevesebb dűlőben mérték ki. Ennek szemléltetésére bemutatjuk Csábi József negyedtelkes gazda szántó és rét területének dűlők szerinti megoszlását a tagosítás előtt és után.

24. sz. táblázat
        Csábi József birtokának dűlők szerinti  megoszlása a tagosítás előtt

Dűlő neve

Területe €-öl

Szántóföld


Bisókás

540

Karnó

720

Hosszú

720

Hosszú

720

Öreg szőlőre járó

360

Andrástó

360

Lapos

1080

La os

360

He me e

180

Pást

360

Házak all a

25

Kenderföld

30

Kenderföld

90

Na Horka

90

Na Horka

90

Szalatn a

900

Borsostöves

900

Kis ortás

270

Rét


Pajta előtt

45

Száraz rét

95

Száraz rét

180

Száraz rét

270

Száraz rét

270

Görbe rétek

540

Tárkán

270

Tárkán

40

Tárkán

270

Szeles

360

Mélytó

360

Kis Csitár

180

 

                 25. sz. táblázat
        Csábi József birtokának dűlők szerinti megoszlása a tagosítás után

Dűlő neve

Területe


Hold

€öl

Szántóföld

Kenderföld

-

409

Nagy Horka

-

677

Kis Horka

-

184

Szalatnajárón

2

591

Mogyorósanya és Hatoson

2

448

Felső Görbében

-

894

Alsó Görbében

-

1168

Káposztás

-

464

Lapos

1

561

Rét

Kenderföld allya

1

462

Szalatna

-

586

Hosszú nyilas

-

424

 

Csábi József negyedtelkes gazda szántóföldje és rétje a tagosítás előtt 21 dűlőben, 31 parcellában, míg a tagosítás után, ugyanaz a földterület 12 dűlőben, 12 parcellában volt.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítás a volt jobbágytelkek és az ehhez tartozó földek addigi használóinak tulajdonába kerültek. Ezzel lehetővé vált a föld öröklése, eladása, apróbb részekre
történő felosztása. Az eddig a szülőkkel együttélő házas gyermekek szerettek volna minél előbb önálló életet, gazdálkodást folytatni. Az egy fedél alatt lakó több generációs családok önálló keresettel nem rendelkeztek. Az állatok, gabona stb eladásából származó pénzt a szülők kezelték, ruhát, bútort csak az ő beleegyezésükkel vehettek. Érthető, hogy e kötöttségek alól igyekeztek megszabadulni. A gyermekek ha megházasodtak, követelték jussukat a szülői vagyonból, aramál is inkább mert ennek törvényes lehetősége is adott volt. A negyed- vagy féltelek felosztásához akkor is ragaszkodtak, hogy az így jutott kevés föld a család megélhetéséhez már nem volt elegendő.
A lakóház, a föld családon belüli felosztása már az 1850-es évek elején kezdetét vette. A járásbíróságokhoz tömegével érkeztek beadványok a megye falvaiból, melyekben a birtok igazságos megosztását kérték. Csitárból is több iratot ismerünk, amelyben az ősi vagyon felosztását sürgetik az örökösök. Az alábbiakban Gál Albert féltelkes gazdasága körül kialakult örökösödési pert ismertetjük.
Az 1802-ben házasodott Gál Albertnek István és Judit gyermeke élte meg a felnőttkort. Az 1820-as évek végén már István volt a jobbágygazdaság irányítója. Judit 1831-ben férjhez
ment Tóth József Isitári lakoshoz. Az esküvő után, Szentivónyi Anzelm földbirtokos engedélyével, az ifjú pár István házába költözött. Erről bizonyságlevelet állíttatott ki Szennay István jegyzővel: "Alább is meg írt Csitár Helységének lakosa Gál István Nagysága Szent Ivónyi Anzelm Úr Jobbágya adom tudtára ma és jövendőben akiknek illik - hogy Testvér húgom Gál Judit férjét vőjül bé fogadtam Tóth József Csitári születést minden mérvű gazdaságbeli javaimba felire örökössen bé fogadtam, hogy jobbágyi hivatalom elő mozdításában elő
menetelt tehessek."
Komjáthy (az iraton Komjati) Albert bíró, Komjáthy János törvénybíró és Sípos István esküdt kézjegyével 1852-ben ellátott iratban az alábbiakat olvashatjuk: "Alul írottak bizonyítjuk, hogy
Gál Judith azon ősi atyai telekben- mellyben jelenleg Gál István tartózkodik és gazdálkodik - egész az 1850-ik évi September havában mint néhai attya Gál Albert törvényes leánya és
örökösse, nevezett Gál Istvánn testvérével együtt, osztatlan állapotban gazdálkodott,  férjét Tóth Józsefet magához é gazdaságba férjül is vévén, - sőtt bizonyítjuk azt is, hogy mínd
azon leányok, kik a volt jobhágy eclekbül, az 1840-ik év után eltávoznak, fi testvéreikkel, minden külső és belső gazdaságban egy aránt osztoznak."
Gál Judit és férje Tóth József 1850. december 10-én arra kérte a járásbíróságot, hogy az 1831. november 20-án kelt kötelezvény értelmében a Gál István használatában lévő féltelkes
gazdaság felét, mint örökösök birtokba vehessék.
Tanulságos elolvasni Gál lstván levelét, melyet 1851. február hónapban készíttetett az 1831. évi kötelezvény értelmezésére. "Ez előtt 19 évvel testvérem Gált Judit Tóth Jósefhoz férjhez menvén, őtet és férjét nem mint velem leendő atyafi osztályosat, de egyességünk szerint nékik adandó részem, menyért házamnál dolgozandanak, házamhoz mint dolgosokat fogadtam, ajánlottam nékik t. i. azon ideigi szolgálattyokért még egymástul meg válakozunk minden az időben található gazdaságbeli javaimnak felét, mi sajátom volt, a fél úrbéri teleknek pedig meny nem hogy sajátom volt, de a Méltóságos földes Uraság szabad rendelkezése alatt lévén, azt én tőlem is elvehette, mint másét semmi szín alatt nem ajánlhatván senkinek,de nem is ajánlottam. Gáll Juditta testvérem is az  örökösödési törvény előtt menvén férjhez, azon szerencsében hogy a telek már most sajátommá vált ő nem részesülhet, s így miután már Testvérem és annak férje munkáival beelégedtem, ígéretem szerint ki adtam nékik: Kész pénzt 120 Vf 30 xr, egy vasas
szekeret, egy ekét, tiszta búzát 9 kilát, rozsot 30 kilát, árpát 9 kilát, zabot 3 kilát, lednek magot 3 kilát, mákot 1 1/2 kilát, bort 5 akót, ludat ötöt, tyúkot nyolczat, sertést 3 darabot, 55 kila krupmlit. - S egymástul elváltunk, de ők ezen kiadottakkal meg nem elégedvén, tőlem még a fél úrbéri teleknek felit mint egy erővel elvenni kivánnyák. Alázatos, de egyszersmind leboruló könyörgésemmel Tekéntetes fő Szolga Bíró Úrhoz azért esedezek, miszerint az elő adottak bizonyításábul igazságom ki derülvén, az Úrbéri fél telket mint sajátomat egészben nálam hagyni, s ebbe megnyugtató ítéletet hozni kegyesen méltóztassék." Többévi pereskedés után,
a negyedtelek tulajdonosának Gál Judit férjét, Tóth Józsefet jegyezték be a birtokívbe.
Az elválakozás, az ezt követő birtokaprózódás a falu gazdáinak jelentős részét érintette. Az osztozkodás révén kapott föld a család eltartására már nem volt elegendő, kénytelenek
voltak napszámos munkát vállalni vagy cselédnek szegődni a gárdonyi uradalomba. A szegényebb családok felnőtt tagjaiból juhnyíró bandák szerveződtek. A környék uradalmai, gazdái csak a Isitáriakra bízták a juhok gyapjának nyírását. A lófogattal rendelkezőknek biztos jövedelem származott a fuvarozásból: a gárdonyi uradalom terményeit szállították az örhalmi
vasútállomásra vagy a balassagyarmati gabonapiacra.

Állattartás

A 19. század közepétől nem állnak olyan források rendelkezésünkre, amelyek a családfők neveit, a tulajdonukban lévő földterület nagyságát, az állatállomány létszámát őrzik. Az
ettől kezdve készült összeírások a falu és a gárdonyi uradalom adatait összevontan adják. Az állatállomány összetételét, számát is csak összesített adatok alapján ismerhetjük meg.

26. sz. táblázat
Az állatállomány számának változása 1870-1966 között

Ev

Szarvasmarha

Sertés

Juh


összes

tehén

ökör





darab

1870

131

76

42

117

125

2304

1895

189

68

67

114

410

467

1911

300

102

98

103

201

1132

1935

323

132

47

109

1307

597

1962

481

197

-

53

654

576

1966

446

173

-

37

617

595

 

A visszaemlékezések szerint a faluban tehenet csak a gazdák tartottak, a tehén-állomány nagy része az uradalomhoz tartozott. Az igaerőt a ló képezte a faluban. Néhány zsellér is tartott lovat, a gárdonyi uradalom részére fuvaroztak. Juhállománya az uradalomnak, a második világháború után a termelőszövetkezetnek volt. A nappal kijáró állatokra (szarvasmarha, sertés) pásztorok vigyáztak a legelőn. A fejősteheneket Szent György napkor hajtották ki először a legelőre, a pásztornak ilyenkor pénzt (bocskorpénz) adtak. Az első világháborúig a nappal munkába fogott lovakat éjjel legeltették. A lótartók sorral őrizték a lovakat a legelőn. Mészáros József az 1950-es években volt kanász Csatárban. Az akkor nyolcvan éves pásztor elmondotta, hogy gyermekkorában még makkos erdőn hizlalták a sertéseket.
A szarvasmarha állomány 93 %-a magyar fajta volt. I 870-ben a svájci, riska fajtához csupán 4 darab tehén és 4 darab borjú tartozott. A század végére (1895) már csak 39 %-a volt magyar
fajta. 1911-ben a 300 darab szarvasmarha-állományból 76 darabot soroltak a magyar fajtához. Az 1935. évi összeírásban az erős testalkatú magyar fajtából már egy sem volt, valamennyit a
pirostarka és szimmentáli fajtához sorolták.
Az összeírt 117 darab ló könnyű fajtájú volt 1870-ben. A későbbi források csak 1935-ben utalnak a fajtára. Ekkor a 109 darab lóból 104 darab a melegvérű fajtához tartozott.
A gárdonyi uradalomban tartott juhállomány, 1870-ben 97százaléka a nemesített (merinó) fajtájú volt. A magyar rackából csupán 204 darab volt a pusztán. 1911-ben a juhállomány ez utóbbi fajtához tartozott, de 1935-ben csak merinó fajtájú juhokat írtak össze.

Növénytermelés

A 18-19. századi levéltári források ritkán említik, hogy a falu parasztsága milyen gabona és takarmánynövényeket termelt. A szórványosan előforduló adatok arra utalnak, hogy a gabonanövényekből a legnagyobb vetésterülete a kétszeresnek (búza-rozs keveréke) volt. Búzából, árpából jóval kevesebbet termeltek. A mindennapi táplálkozásban jelentős szerep jutott a hüvelyesek közül a borsónak, babnak, lencsének, a zöldségfélék közül a káposztának. Az évenként betakarított termésről csak 1936-1962 közötti évekből vannak adataink.

27. sz. táblázat
A gabonafélék vetésterülete 1936-1962 között

Év

Búza

Rozs

Őszi árpa

Tavaszi árpa

Zab

Kukorica


hektár

1936

331

119

19

66

27

102

1938

235

112

29

140

24

143

1948

365

101

-

100

17

87

1962

245

23

56

26

14

107

 

Századunk első felében a kenyérnek való kétszeres gabona vetése háttérbe szorult, helyét a tisztabúza és a rozs foglalta el. A két gabonafajtát a gazdák és az uradalom egyaránt termelte. A
rozs vetésterülete, a második világháborúig szinte állandósult. Bár az épületek nagyobb részét már cseréppel fedték, a szegényebbeknél a fedőanyag továbbra is a rozsszalmából készült zsúp maradt.
Az 1960-as évek elején tett első gyűjtőútjainkon a falu legidősebb emberei még emlékeztek arra, hogy a gabonát sarlóval aratták, a múlt század második felében. A kaszás aratás csak a századforduló táján vált általánossá a faluban.
A kalászokból a szemet lóval nyomtatták ki vagy cséphadaróval kiverték. A lóval történő nyomtatáshoz az ágyást a pajta előtt készítették el. Pajtája csak a gazdagabb jobbágyoknak, illetve gazdáknak volt. A hegyek lábánál húzódó beltelken nem mindenütt lehetett a pajtát építeni. Az 1860-as években készült tagosítási térképen, több pajta alaprajzát láthatjuk a Kiscsitár felé vezető út jobb oldalán. A falu határában lévő pajtákat a 19. század közepén készült végrendeletek, hagyatéki leltárak is említik.
A gabonát a lakóházzal egy fedél alatt épült kamrában tárolták, tölgyfából összeállított szúszékben. A századfordulótól a kamrában tölgyfadeszkával elrekesztett fiókokban, négy
nyüstös vászonból varrt zsákokban tárolták a gabonát.
Az alábbiakban tekintsük át, hogy miként változott a takarmánynövények területe századunk első felében.

28. sz. táblázat
A takarmánynövények vetésterülete 1936-1962 között

Ev

Lucerna

Lóhere

Zabos bükköny

Csalamádé

Takarmány-répa

Egyéb

Burgonya

hektár

1936

48

74

-

13

29

44

48

1938

51

70

26

21

17

22

32

1948

38

l3

52

29

6

6

89

1962

43

42

22

75

7

31

102

 

A II. világháborúig, a több évig is kaszálható vetésterülete volt a legnagyobb. A burgonya termelés a háború után kapott nagyobb lendületet. Az 1960-as években kiosztott háztáji földek
jelentős részét burgonyával ültették be, melyet a balassagyarmati piacon értékesítettek.
A falu határának nagysága, művelési ágak szerinti  megosztása az 1935. évi felmérésből ismert.64 Csitár 2902 kat. holdas határából szántóföld 1716 kh., kert 40 kh., rét 237 kh,
szőlő 3 kh, legelő 249 kh, erdő 555 kh, földadó alá nem eső terület 102 kat. hold volt. A falu 184 gazdasága közül 19-nél a szántóföld nagysága nem érte el az egy holdat. A gazdaságok
további száma nagyságcsoportok szerint így alakult.

29. sz. táblázat
A gazdaságok megoszlása birtoknagyság szerint 1935-ben

1-5


5-10

10-20

20-50

50-100

100-200

200-500

500-1000

1000 felett

kh-as gazdaságok száma

89

42

19

3

1

1

1

-

1

 

A paraszti birtokok - osztozkodás, öröklés révén - egyre kisebb gazdaságokra aprózódtak a 19. század közepétől. 1935- ben az összes gazdaságoknak  közel a fele az 5 holdnál kisebb
földterülettel rendelkezők közé tartozott. Az 5-10 holdas gazdák aránya nem érte el a 23 %-ot. Nagygazdának csupán 19 családfő számított, akik a századforduló táján a Bisókás, Karnó, Tőzsér dűlőkben fekvő nemesi birtokokból vásároltak földet.
Közvetlenül a második világháború után, a gárdonyi uradalom földjeinek egy részét a helyben lakó cselédek, a falu szegényparasztjai között osztották ki. Az 1950-es évek elején az
ősi paraszti, a juttatott földek a termelőszövetkezet tulajdonába került. A csitári "Március 21" termelőszövetkezet 1957-ben alakult meg, 1959-ben már 358 kat. holdon gazdálkodott 58
taggal. 1960 tavaszán a volt gárdonyi cselédek "Új Élet" néven alakítottak Tsz-t. 1961-ben földterületük, a tagok száma az alábbi volt

30. sz. táblázat
A Csitári termelőszövetkezetek földterülete, tagjainak száma 1961-ben

Tsz neve

Összes

Ebből szántó

Tagok

Családok


terület (kat. hold)

száma

Március 21.

1093

887

216

153

Uj Elet

528

400

52

43

 

1965-ben már csak a "Március 21." Tsz működött 241 taggal. Állatállományához 317 db szarvasmarha, 276 db sertés, 37 db ló, 566 db juh tartozott. A szántóföldek művelését 8
traktorral végezték.

A lakóház és berendezése

A faluban lévő lakóházak első összeírását a 18. század végéről ismerjük. Ekkor a 616 fő lakosság 78 házban, 110 családban élt.`'`' 1828-ban 82 házat szamoltak össze Csitárban.b'
1870-ben 122 épületet írtak össze, melyből 117 magán, 4 községi, 1 pedig egyházi tulajdonban volt. A házakban volt: 170 szoba, 172 kamra, 141 konyha, 31 pince. Összeírás a került 32
fészer, 13 pajta, 79 istálló, 4 akol.
A felmérésben szereplő szobák száma jóval több mint ahány ház volt a faluban. Ez azt sejteti, hogy egy lakóházban több szoba is lehetett, de kettő mindenképpen. I elől volt a tiszta szoba, a
pitvart követő helyiséget hátsó szobának nevezték. A lakóház egyetlen fűthető helyiségében a házban (szoba) már nem belülfűtős kemence ontotta a meleget a téli hónapokban. A szobában lévő kemencét a pitvarból fűtötték, mely a szabadkémény meglétére utal. A főzés, ebben az időben már nem a szoba belülfűtős kemence szájánál lévő tűzpadkán történt, hanem a pitvarból
elrekesztett konyhában, a szabadkémény alatt. A lakóház alaprajza a ház (szoba) - pitvar - kamra elrendezésről ház (első ház, szoba) -pitvar - konyha - hátsó ház, (hátsó szoba) - kamra módosult. A  kívülről (pitvarból) fűtött kemencéjű elsőház ekkor már a tiszta szoba szerepét töltötte be: itt vetették fel a menyasszony ágyát, ide vezették be a kedves vendéget, itt ravatalozták fel a család elhunyt tágját. A hátsó szoba a család mindennapi tartózkodási helye lett, az éjszakát is itt töltötték. A téli hónapokban itt főztek az asszonyok a falmasinán, sparhelt tűzhelyen.



A lakóház és a belső telken található építmények építőanyagára szinte alig van adatunk. A 19. század közepe táján készült végrendeletek, hagyatéki leltárak olykor az épületek tetőzetének leírásánál megemlítik, hogy a gazdagabbak házai cseréppel voltak fedve, a szegényeknél a zsúp volt az általános fedőanyag.
A levéltári források a falazat építőanyagára egyáltalán nem utalnak. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a 18. század közepéig fából építkeztek Csitárban is. A környező településeken
ugyanis a lakóházakat fából építették ebben az időben.Az erdő területének csökkenésével a vert és a vályogfal lett az ismertebb.
Az épületek anyagáról csak századunkban készült felmérés. 1911-ben 133 ház volt Csitárban, falazatuk építőanyaga az alábbi volt: kő vagy vályog: 16 db, vályog vagy sárfal: 116 db,
alapnélküli sárfal ház 1 darab. Az épületek közül 58 cseréppel, 6 zsindellyel, 69 zsúppal volt fedve.
Fél évszázaddal később, 1960-ban, a faluban összeírt 170 ház közül 35 volt téglafalú, 3 kő, 125 vályogfalú. A cseréppel fedett házak száma 158, palával 4, zsúppal 8 ház volt fedve. Az
ekkor összeírt 170 házból 1900 előtt 33, 1900-1944 között 86,1945-1948 között 5, 1949-1969 között 46 ház épült.
Az 1911 és 1960. évi összeírás között eltelt fél évszázad alatt a tetőfedésre használt anyagok arányában jelentős változás történt. A cseréppel fedett házak száma megháromszorozódott,
míg a zsúppal fedetteknek alig maradt hírmondója az 1960-as évekre. Az épületek falazatának anyagában alig történt változás. A házak többsége vályog és vertfalú maradt. A vissza- emlékezések szerint a gazdagabbak vályog, a szegényebbek vertfalú házakban laktak. Az épületek nagyobb része még napjainkban is vályog illetve vertfalúak. Zsúpfedeles ház nincs a
faluban. A II. világháború után a házak többségét átalakították, két szobát, fürdőszobát, alakítottak ki bennük, nagy ablakokat tettek az utcára néző oldalra. Míg 1948-ban 29 darab istállót számoltak össze a falu portáin, napjainkra ebből kettő maradt. Az istállókat a legtöbb
helyen garázsnak alakították át.
1996-ban a házak száma 193 volt, a villamos energiát fogyasztó háztartások száma 202. Vezetékes gázt 83 háztartás használt.
Az alábbiakban - végrendeletek, hagyatéki leltárak alapján - tekintsük át, hogy Csitárban a 19. század közepén milyen bútorokkal rendezték be a lakóházat, milyen munka- és
használati eszközök voltak a parasztok portáin, illetve a Gárdonyban lakó cselédeknél.

Pénzes József hagyatéka 1856-ból

A végrendelet nélkül 1856-ban elhunyt Pénzes József negyedtelkes gazda hagyatéki leltárába az alábbiakat vették fel:

"80 házszámú ház mely 6 1/2 ölet tesz
Pajta és Istálló 7 1/2 öl hosszaságú
A pajta végébe egy kis kert.
3 öles Kamra
1 sertés ól
Egy fertály sesszió
Fitye hegyen egy pallagszöllő
A pajtába 2 hosszú kocsioldal
1 hosszú létra
3 hármos ló
1 egy éves csikó
1 Borjas tehén
Három lóra való szerszám
Kamrába 20 kilós szúszék
Kamrába 16 kilós szúszék
2 akós hordó vas abroncsba
4 akós feneketlen hordó 2 vasabroncsba
Egy éves Sűdő sertés
1 keményfa asztal
1 sütő teknő
1 liszt tartó Döböny
1 fogas
62 1 ~, t
10 darab nagyobb kisebb üvegkép
1 sűrű szita
2 darab asztal körüli lócza
1 kis sótartó szelencze
1 köpülő
5 itczés bádog fazék
1 puttony
1 Rocska vasabroncsba
1 borszedő kád
5 zsák
2 kapa
1 kasza
1 fejsze
3 szakajtó
1 négyakós hordó vasabroncsba
1 szántó vas és csoroszlya."
A hagyatékot 573 forint 30 krajcárra becsülték, melyből 30 forint 18 krajcár temetési költséget vontak le.

Csábi József egésztelkes gazda hagyatéka 1853-ból

Belső telek
2 méhes
1 kő pince
Egy pajta rakodóval
Istálló, mely 12 öl hosszú 3 öl szélességű
10 öl hosszú 3 öl szélességű cserép alatt lakóház
Egy hidas sertésól
Egész telekhez tartozó illetmény
Fitye hegyen fekvő szőlő borházzal
Morgó hegyen fekvő szőlő
Egy keményfa asztal
Asztal körüli két fenyő lócza
Egy armarium
Egy fenyő fogas
6 üvegre festett kép
Egy kis tükör
Egy kenyérsütő teknő lábastól
Egy dézsa 2 vasabronccsal
Két nyári szekér oldaldeszkástól
1 széna hordó szekér fakó kerekekkel, csatlóstól
Egy lovas kocsi
Egy fakó szekér
Két szövő szátva
Egy szúszék
Egy 4 akós káposztás hordó
Egy 5 akós hordó 4 vasabroncsba
Egy 3 akós hordó 4 vasabroncsba
Félfenekű 5 akós hordó
1 puttony
Két köpű anyaméh
3 üres köpű
Két rocska
Egy kanna
5 darab megfaragott szarufa
1 tehén
1 hattyú tehén
1 üsző
1 egyéves üszőborjú
Egy kétéves csikó
Egy szopósborjú
17 darab anyajuh
9 darab bárány
Egy egyéves kos
Két öreg sertés
6 darab egyéves malacz
Két vasas veder
Egy sporherd
4 fejsze
Egy szúszék
8 kapa
1 ásó
1 köszörűkő
1 mozsár törővel
4 kasza mindenestül
1 szekerce
2 köpülő
2 zsétár vasabroncsba
9 kép
1 almárium
1 öntött vasfazék
10 sarló
Egy 15 itzés rézfazék
24 méh üres köpű
4 héhő
Egy kis öntöttvas fazék
1 falba való sporherd
8 favilla
4 gereblye
Két farhám
2 nyakszíj
14 akós kád 2 vasabroncsba
1 sotó
5 hámos ló."
A pincében találtak 12 kila krumplit, 60 kila rozst, 6 kila zabot.A padláson 60 mázsa szénát, 30 mázsa vegyítéket. A hagyatékot 1822 forint 12 krajcárra becsülték.



Rokács István gárdonyi béres hagyatéka 1855-ből

Egy jó kalap
Egy szűr
Egy új fehér ködmön
Egy ujjatlan ködmön
Két pár új fejér ruha
3 ing, 4 gatya
1 Bunda
9 fazék
1 lábas
2 tál, 1 tányér
6 fakanál tartóstul
2 szita
1 rosta
1 döböny
1 kis kézikosár
1 hátikosár
3 kés két villa
1 kapa
Egy láda a leány részére
Egy rocska vasabroncsba
5 szakajtó
7 kopott zsák
5 tyúk
2 lúd
Egy pár csizmaszár
Egy héhő
2 pünkösdi malacz
2 sarló
1 korsó"
A hagyaték becsült értéke 52 forint 58 krajcár


Csitár népviselete

A rendelkezésünkre álló levéltári források kevés adatot őriztek meg a község népviseletéről. A 19. század közepén készült hagyatéki leltárak, végrendeletek is csupán néhány ruhadarabot említenek. A férfiak öltözetéből a nadrág, a szűr, a kalap, a felsőruhaként hordott ing és gatya említésével találkozhatunk. Így a falu öltözködési kultúráját a visszaemlékezések segítségével rekonstruálhatjuk, melynek kezdeti időhatára a 19. század végénél nem régebbi.
A visszaemlékezések szerint az iskolából kimaradt leányok, az 1930-as évekig, hajukat koszorúba fonták. A hajat a fejtető közepén kettéválasztották, hátul két ágba befonták, az ágak végét szatyinggal összekötötték, az így elkészült koszorút a fejre hajtották. A fejtetőn, a hajat összefogó szatyingra színes szalagokból bokrot kötöttek. Egyes ünnepeken (húsvét, pünkösd) a nagyobb leányok vrekocsba fonták hajukat. A középen kettéválasztott hajat hátul egy ágba fonták, széles rózsás szalaggal végig betekerték, a végére selyemszalagból masnit kötöttek. Az 1930-as éve k elejétől ezt a hajviseletet elhagyták. A hátrafésült hajat a nyak magasságában kb.
10 cm hosszan befonták, szalagot kötöttek rá.
Az asszonyok a hajukat mindig kontyban hordták. Az egyágba font hajat, háromágú, felül legömbölyített kontyfésű köré tekerték. A leány haját lakodalma napján tekerték először kontyba. Az asszonyok állandóan, a leányok ősztől tavaszig, áll alatt megkötött kendőt viseltek. A kendő mintája, színe, anyaga az öltözet többi darabjához igazodott. A Isitári menyecskék, a lakodalom után nem kikötött kendőt, hanem főkötőt viseltek. Az első világháborúig a kerek formájú gyöngyökkel, színes fogacskákkal, hátul lelógó kétágú selyemszalaggal díszített főkötő volt az általános. A két világháború között tüllanyagú, színes művirágokkal, gyöngyökkel díszített
főkötőt hordtak a fiatal falusi menyecskék. Ez utóbbi főkötőket Szécsényben csináltatták, ezért szécsényi főkötőnek nevezték. A főkötőt csak az első gyermek megszületéséig hordhatta, utána
kikötött kendőben járt. A kendő felkötése előtt fogacskákkul vagy apró kör alakú lemezekkel díszített homlokkötőt tettek a homlokra mely a kendő feltétele után jól látszódott. Kikötött kendőben a menyecske lakodalomba, vendégségbe stb mehetett. Ha templomba, városba ment, a kikötött kendőre felsőkendőt vett, melyet az áll alatt kötött meg.

A női viselethez hozzátartozott a gyöngy is. A fiatalabbak hétköznap kő-, ünnepen tcj- és viaszgyöngyöt hordtak. Az idősebbek világoskék gyöngyöt viseltek. Ünnepen 8, hétköznap 6
soros gyöngy volt a nyakukon. A gyöngy szorosan simult a nyakhoz. Az erős cérnára fűzött gyöngysort a két szélén kispárnához varrták, az ezen lévő kapcsokkal erősítették a nyakhoz.
Hátul színes szalagokat kötöttek rá. A 20-as évek elején kezdett elterjedni a 12 soros lógósgyöngy. Ehhez sifonból 30-40 cm széles gyöngyalávalót készítettek.
A nők a századforduló táján pamutos és tiszta vászonból készült ingvállat viseltek. Hétköznap vászon-, vagy félpamukos ingvállat hordtak. Az ingvállnak szűk, könyékig érő ujja volt, melynek végét kihímezték vagy slingeléssel, fögacskával díszítették.
Az alsószoknyákat a kendervászonból varrt pendelyre vették fel. Az alsószoknya vászonból, gyolcsból, barhettanyagból készülhetett. A gyolcsból készültek aljára slingelést tettek, a
barhett alsószoknyák alját piros, kék színű szövettel szegték be. Az 1930-as évekig a fehér gyolcs alsószoknyákat kikeményítették. A keményítőtől az alsószoknyák "úgy csörögtek mint a
kígyók", az egyszerre felvett 5-6 alsószoknyában alig fértek be a templomajtón.
A felsőszoknya többnyire szövetből készült. A zabos és a stefán szövet volt a legkedveltebb. A szoknya alját rózsaszín posztóval, fekete bársornnyal szegték.
Az ingre ujjatlan pruszlikot vettek, melyet szalagokkal, gyöngyökkel díszítettek. Felsőruha volt a blúz vagy szabadka is, mely a felsőszoknya anyagából készült. A hosszú ujjú, testhezálló blúzt hátul fodor díszítette, a gallérra négyágú szalagot erősítettek, mely hátul a derékon alul ért.
Az ünnepen viselt kötény selyemből, klottból, a hétköznapi kék futyina (kékfestő) anyagból készült. Az ünnepi kötény kerek körülfodros, a hétköznapi téglalap alakú, háromsoros forhamentli díszítésű volt.
A nők az első világháborúig csizmát hordtak, ezt követően terjedt el a magos szárú cipő, és a patent félcipő.
A női öltözet kiegészítő darabja volt a vállra terítve hordott rojtos selyemkendő. Ezt a kendőt csak ingvállra vették fel a nyári hónapokban. Nagyobb ünnepeken a magában virágos kikemé-
nyített, lyukhímzésű, a szélén körbe slingeléssel díszített vállkendőt vették fel. A népviselet - a megye más falvaihoz hasonlóan - az 1960-as években szűnt meg Csitárban. A női
viselet Ilíny, Nógrádmarcal községekkel volt azonos. 1947-ig Csitár és Ilíny Nógrádmarcal fikája volt.
A visszaemlékezések szerint a férfiak közül többen még a századforduló táján is szűrben jártak a faluban. A nyári hónapokban 6-8 szélből varrt vászongatyát viseltek, melynek alja
ki volt rojtozva. A két világháború között már csak az idősebb gazdák jártak bőgatyában. Az inget kendervászonból, ünnepre gyolcsból vagy félpamutos vászonból varrták. Az ünnepre való,
ingek elejét fehér hímzéssel díszítették, a hétköznap viseltekre 2-3 soros forhamentli díszítést tettek.
A felsőruhák közül a kék vagy fekete színű, zsinóros rajnecsányi posztóból készült pislis nadrág, kabát és mellény volt a legértékesebb. Ez az öltözetegyüttes, melyet a legény esküvőjére kapott szüleitől, az első világháborút követő években kiszorult a viseletből. Ezt a fekete tamariska posztóból készült ruha váltotta fel, mely nadrágból, kabátból és mellényből állt. Ezzel egyidőben vált ismeretessé a bricsesznadrág. A gazdák viseletéhez hozzátartozott a kötény (szakácska) is, melyet hétköznap és ünnepen egyaránt hordtak. A Gárdonyban lakó cselédek a melles szakácskát kedvelték jobban, melyet futyina anyagból varrtak. A télen hordott ruhadarabok közé tartozott a feles vagy háromnegyedes, prémgallérú fekete posztó nagykabát, és az ujjatlan, birkabőrből készült bekecs.